Beküldte siposa -
A lakás története sajátos gyűjtőlencseként szolgálhat az nagyipari korszak történetírása számára. A lakásépítés és lakáshasználat, az otthonkultúra, a lakásügy mint nyilvános diskurzusok és helyi vagy országos szintű politikák tárgya számos kutatási terület metszéspontján fekszik, és ennek megfelelően többféle megközelítésmód keretei között, sokféle módszer segítségével vonható elemzés alá.
Beküldte siposa -
Attól kezdve, hogy a 19. század derekától a nagyvárosi életforma részeként a befektetési formát jelentő bérház és a benne foglalt bérlakás mint lakhatási mód és életkeret általánossá vált, a lakásbérlet szabályai nagymértékben meghatározták a háziurak, bérbeadók és bérlők lehetőségeit és erőviszonyait. A lakhatás a társadalmi konfliktusok egyik meghatározó terepévé vált. Ehhez képest csak tetemes késéssel nyert teret az a felfogás, amely a lakásbérlet szabályozásának szociális tartalmat, jelentős társadalmi hatást tulajdonít.
Megjelent: Korall 58. (2014) 44-68. p.
Beküldte siposa -
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Levéltárában felfedezett, a maga nemében egyedülálló forrás Hegedős Károly építész retrospektív naplóként jellemezhető visszaemlékezése. Rendkívül részletesen dokumentálja életét a harmincas évek Budapestjén, és ennek részeként végigkísérhetünk egy jellegzetes középosztályi „lakhatási karriert” is: régi építésű, majd korszerűbb bérház hónapos szobáitól az egyedülálló férfi garzonlakásain át a már nem annyira ifjú házaspár berendezkedéséig egy kétszoba-hallos lakásban.
Beküldte siposa -
A 19. század végére kialakult az a normarendszer, amely szoros kapcsolatot tételezett fel a társadalmi státusz és a lakótérből való részesülés között: a társadalmi státuszhierarchiának a lakások szobaszámában mért nagysága alapján felállított skálát feleltettek meg. A lakótér társadalmi eloszlásáról, illetve elosztásáról alkotott észlelési, gondolkodási sémák mibenléte, az évtizedek során bekövetkezett változásaik feltérképezésre várnak.
Megjelent: Korall 58. (2014) 69-93. p.
Beküldte nagya -
Ahhoz, hogy a tiszti családok lakásviszonyait korszakunkban megismerhessük, először azt kell megvizsgálni, hogy maga a katonatiszt milyen körülmények között lakott korábban. A 19. század közepén a helyőrségbe újonnan érkezett tisztek számára általában laktanyában lévő lakást és tisztiszolgát ajánlottak fel, azonban ezek a lakások alig vagy egyáltalán nem voltak berendezve. Ez a helyzet 1851-ben kezdett megváltozni, mikor császári parancsra a lakásokat ággyal, ágyneművel, takarókkal, egy szekrénnyel, egy komóddal, két asztallal és négy székkel szerelték fel.
Az I. világháború után az alaprajzot érintően kétféle változás ment végbe a budapesti bérlakásépítésben. Egyrészt az építkezés radikális megdrágulása miatt csökkentették az egyes helyiségek méretét, anélkül, hogy az alaprajzi rendszer egésze bármiféle módosításon ment volna keresztül. Másrészt a beépítési mód megváltoztatásának hatósági engedélyezésével összefüggésben egy alaprajzi váltás zajlott le az 1930-as években, ami a garzon- és a hallos lakás kialakulásához, illetve az egy-, kettő-, három-, esetleg négyszoba-hallos, valamint garzonlakásokból összeállított többlakásos házak tömeges építéséhez vezetett.
A nagyvárosi lakhatás megreformálására irányuló gondolkodás és cselekvés az I. világháború után új irányt vett. Míg addig a lakásreform-mozgalom elsősorban a szociálpolitikai szakemberek és az orvosok ügye volt, addig az 1920-as évektől mindenekelőtt az építészek ügyévé vált. A lakásreform gondolatát a két világháború közötti időszakban már nem a lakásügyi intézményrendszer szociálpolitikai megteremtése jelentette, hanem az alaprajzi kísérletezés építészi tevékenysége.
"Kívánatos lenne, hogy minél szélesebbkörű propagandával kedveltessükmeg a sorházat a nagyközönséggel [...]." (Münnich Aladár: A sorházakról. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1933, 17-18, 107.)
A budapesti lakhatási formák közül a sorház, mint választási lehetőség, az 1920-as évek végéig lényegében hiányzott. Az első sorházas együttes 1926–1927 során épült fel a budai oldalon (XII. Kiss János altábornagy utca 56–80.), illetve az 1929-ben épült albertfalvai OTI-telep szintén tartalmazott sorházakat. Az 1930-as években és az 1940-es évek elején azután – döntően a budai oldalon – felépült néhány sorházas lakóházegyüttes, ezek azonban csak szórványosnak voltak mondhatók. Azon építkezési forma, amely egységes tervezés alapján, egységes szervezésben hozott volna létre sorház-együtteseket (telepet alkotva, vagy más házformákat is magába foglaló telepbe illeszkedve), Budapesten nem alakult ki.
Budapest Főváros Levéltára, Teve utca 3-5, 1139
Nagy Ágnes/Valló Judit/Sipos András
(1) 298 7500
A Levéltár honlapja
Impresszum
Készült az (OTKA) 105953. sz. projekt támogatásával.
