Kép

Ahhoz, hogy a tiszti családok lakásviszonyait korszakunkban megismerhessük, először azt kell megvizsgálni, hogy maga a katonatiszt milyen körülmények között lakott korábban. A 19. század közepén a helyőrségbe újonnan érkezett tisztek számára általában laktanyában lévő lakást és tisztiszolgát ajánlottak fel, azonban ezek a lakások alig vagy egyáltalán nem voltak berendezve. Ez a helyzet 1851-ben kezdett megváltozni, mikor császári parancsra a lakásokat ággyal, ágyneművel, takarókkal, egy szekrénnyel, egy komóddal, két asztallal és négy székkel szerelték fel. Éjjeliszekrény, tükör, mosdóállvány, vizeskancsó, ivópohár és éjjeliedény is szerepelt a kötelező berendezési tárgyak listáján. Mivel azonban a korszak laktanyái elsősorban erődjelleggel épültek, a lakások többnyire dohosak és sötétek voltak. Lakhatás szempontjából javulás az 1870-es években kezdődött, mikor elindult a laktanya-építési program. A viszonylag világos, tágas és higiénikus épületekben a tiszti lakásokban is jelentősen javultak az életfeltételek. Mégis azok a tisztek, akik megengedhették maguknak, a városban béreltek szobát vagy lakást.

Megjelent: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 15. Budapest, 2016. 95-121. p.