Az egyemeletes sorházas beépítésű terület a 7866. helyrajzi szám alatti ingatlanból került kialakításra. A főváros a magánszemélyek tulajdonában álló ingatlant 1928 márciusában kisajátította. Újabb lépésre csak évek múlva, 1935 júniusában került sor, amikor is a 7865. és a 7872. helyrajzi számok alatti telkeket egyesítette azzal, s az ily módon megnövelt telket egy csereszerződés keretében a Magyar Izraelita Kézmű és Földmívelési Egyesület tulajdonába adta át. Két évvel később azonban a főváros újból kisajátította a területet, ezúttal egy összetettebb szabályozási terv végrehajtásába illesztve azt. Ezúttal is megnövelték a telek nagyságát a 7871. helyrajzi szám alatti ingatlan hozzácsatolásával, majd a szabályozás részeként nyilvános közterületet – utcákat és egy teret – alakítottak ki megfelelő telektömbök létrehozása végett. Az ily módon megteremtett telektömböket 42 önálló egységre osztották fel (7866/1–42. hrsz.), utolsó lépésként pedig a telkekre a sorházas beépítés kötelezettségét írták elő. A szabályozás eredményeként létrejött sorháztelkeket 1937 júniusában kezdte eladni a főváros, s az értékesítések nyomán a telkek 1940 tavaszára magánszemélyi tulajdonba kerültek. Az eladott telkeken az építkezések 1937/1938-ban kezdődtek meg, maga a terület 1938 és 1942 között épült be. A telekkönyvi bejegyzések tanúsága szerint néhány telek ebben az időszakban nem akadt vevőre, így feltehetően üresen állt a felépülő házak között.
A modern építészet sorházas építkezést szorgalmazó hívei által nem egyszer kritizált budapesti sorházépítési gyakorlat itt is érvényesült: a terület nem egységes terv szerint épült be, hanem a telektulajdonosok egyéni megrendelései nyomán, egyedi homlokzatokkal és alaprajzokkal. Az egyedi tervezés alól kivételt egyrészt a Beck Ö. Fülöp utca (korabeli Szurony utca) 5. és 7. szám jelentett, amely két ház Koromzai Vilmos egységes terve alapján ikerházként épült. Másrészt a Derkovits utca (korabeli Csendőr utca) 12. számnak és a Beck Ö. Fülöp utca 8. számnak Széll László személyében azonos volt a tervezője. A tervek egy része ugyanakkor mind a homlokzati, mind az alaprajzi megoldások tekintetében a tipizálódás felé mutatott. A tipizálódás azonban nem az építészek egy része által szorgalmazott új alaprajzi rendszer, a hálófülkés lakás mintája szerint zajlott, hanem a bérlakások esetében kritizált és kárhoztatott alaprajzi megoldások felhasználásával: egyrészt a divatos hallos lakástípus reprodukálásával a földszinti lakótérben, másrészt az egymásba nyíló, nagyobb méretű szobák bevett rendszerével az emeleten. Az ebből az időszakból fennmaradt tervanyaggal rendelkező huszonegy ház közül az alaprajzi beosztás mindössze öt esetben követte a hálófülkés lakás ezen időszakban propagált elvét. Néhány esetben rendhagyó megoldások is születtek, mint a Derkovits utca 9. szám alatt Bálint Sándor építész önmaga számára tervezett háza; a földszinten garázzsal épített Derkovits utca 3.; s a megszokott földszinti helyiségek többitől eltérő elrendezését mutató Beck Ö. Fülöp utca 5. és 7. szám alatti ikerház, a Derkovits utca 10. vagy a Kernstok tér 8.