Sorházak a Györök utcában és a Takács Menyhért utcában

A 4568. helyrajzi szám alatt telekkönyvezett, a Daróci út és a Laufenauer utca közötti 25 holdnyi kelenföldi ingatlan 1912-ben vásárlás útján a Luczenbacher család tulajdonába került. A családon belüli adásvételek, ajándékozások és öröklések mellett két évtizeden át változatlanul a Luczenbacherek által birtokolt ingatlan felosztása 1932-ben kezdődött meg, s a parcellázás az évek alatt több lépésben haladt előre. A felosztások eredményeként jöttek létre azok a kisméretű (54, illetve saroktípus esetén 94 négyszögöles) telkek, amelyeknek a beépítési módjára, illetve egyes esetekben sorházas beépítési módjára vonatkozó kötelezettséget telekkönyvileg rögzítették. A telkek kis mérete annak az igénynek kívánt megfelelni, hogy a családi házas építési övezetekben bevett, az építési szabályzat által is rögzített nagy, ezért drága telekméretek helyett jóval kisebb, így gazdaságosabb, jobban megfizethető, viszont ugyancsak családi házas formában beépítendő telkeket hozzanak létre.
A sorházas beépítéshez megfelelő parcellák kialakítása a Györök utca páratlan és a mai Takács Menyhért utca két oldalára terjedt ki. A Györök utca páros oldala, valamint a sorházas beépítésű tömbök utcavégi telkei ugyanakkor szabadonálló beépítésre lettek kijelölve, ennek megfelelő nagyobb telekmérettel. A sorháztelkek azonban maguk sem alkottak a teljes tömbhosszra kiterjedő zárt egységet a Hamzsabégi úttól a Nagyszőllős utcáig. A Györök utca és a mai Takács Menyhért utca által határolt telektömbön öt–hat–öt elemes felosztásban követte egymást három sorházas egység, az egyes egységek szélén sarokházakkal és elválasztó kertrésszel.
A terület fejlesztésében egy építőipari vállalkozás játszott kezdeményező szerepet, s a vállalkozói részvétel a terület kiépülésének sajátossága maradt, eltérően a pár évvel később, 1937-ben parcellázott XII. kerületi, Tartsay Vilmos utca menti sorházas telkeken zajló építkezésektől. A helyszínben üzletet látó Sorg Antal Építőipari Rt. 1933. március elején megállapodást kötött az ingatlantulajdonos Luczenbacherekkel, akik a Magyar-Olasz Bank közreműködésével fogtak a terület parcellázásába és értékesítésébe. A megállapodás értelmében a Sorg Rt. két – más megállapodás-tervezetek szerint három – parcellát vásárol meg tőlük abból a célból, hogy azokon 1933. augusztus 1-i határidővel saját költségén mintaházakat építsen az előírt beépítési módnak megfelelően. A megállapodás szerint a mintaházakat a sorházépítés témájában otthonos Münnich Aladár építész tervezte. A Sorg Rt. ugyanakkor biztosítékot igényelt a területen zajló fejlesztésben való további részvételre is, így a szerződés kikötötte, hogy 1935. augusztus 1-ig Luczenbacherék más céggel hasonló megállapodást nem köthetnek, illetve ugyanezen időhatáron belül a Sorg cégnek a további telkekre is elővételi joga van, amennyiben azokra másik féltől vételi ajánlat érkezne. Sőt, számolva azzal, hogy a területen való sorházépítés jó üzleti befektetésnek bizonyul, további telektömbök parcellázása esetén is elővételi jogot igényeltek arra az esetre, ha más építési vállalkozó az ő megállapodásuknak megfelelő ajánlattal jelentkezne.
    A terület legkorábbi építkezéseként a Sorg Rt. által végül megvett öt Györök utcai telekre (Györök utca 25., 27., 29. 31. és 33.) Münnich Aladár készítette el az egységes sorháztervet, két szélén sarokháztípussal. A cég azonnal reklámtevékenységbe kezdett. Már 1933 áprilisában megjelentek hirdetései az újságokban, a Magyar-Olasz Bank pedig az 1933. május elején megnyílt Budapesti Nemzetközi Vásáron mutatta be a sorházterveket. Sorgék reklámszövegei a Horthy Miklós út (ma Bartók Béla út) közelségére, valamint a Sashegy és a Gellérthegy közötti fekvés által biztosított kitűnő levegőre hivatkoztak. A napilapokban közzétett hirdetések nyomán rögtön jelentkeztek is az érdeklődők, s az év végén már három adásvétel volt kilátásban. Eközben maga az építkezés 1934 tavaszára befejeződött, ebben az évben kapták meg a házak a használatbavételi engedélyt. 1934 áprilisában a cég még további tárgyalásokat tervezett a Luczenbacherekkel annak érdekében, hogy a Györök utca után a Takács Menyhért utcai, még nem parcellázott telektömbre vonatkozóan is üzletet kössenek egymással. Az üzlethez OTI-kölcsönt próbáltak szerezni, és a Közalkalmazottak Nemzeti Szövetségével (KANSZ) készültek felvenni a kapcsolatot résztvevők, azaz jövőbeni ingatlantulajdonosok gyűjtése végett. Mindez azonban csak terv maradt. A cég eredeti elgondolása az volt, hogy még a házak befejezése előtt eladják azokat, a Magyar-Olasz Bank közreműködése azonban nem bizonyult gyümölcsözőnek számukra. A parcellák telekkönyvi átírása elhúzódott, ez pedig meggátolta a gyors ütemű értékesítést. 1934 nyarán az ötből még csak két házat sikerült eladni, és még azok vételárához sem jutottak hozzá, mert a vevők a fizetést a telekkönyvi átírás rendezéséhez kötötték, ami viszont nem történt meg. A telkek tehermentesítésével kapcsolatos telekkönyvezési problémák ugyanakkor a potenciális vevőket is elriasztották. Ezzel állt összefüggésben, hogy 1934 őszén Sorgék a Vitézi Székkel folytattak tárgyalásokat, minden bizonnyal vevők toborzása ügyében. A várt, de elmaradt üzleti siker miatt a Sorg Rt. ki is vonult a területről, noha 1934 szeptemberében már új építtetők jelentkeztek a szomszédos telkekre. Arra azonban így is igényt tartott a cég, hogy a szomszédos telkekre tervezett házak terveit láthassák, illetve Münnich Aladár is megnézhesse azokat, mert úgy vélték, üzleti érdekeik megkívánják, hogy vevőik ismerhessék az általuk kínált lakóházak közvetlen környezetét.
A Sorg Rt. sorházépítését a Györök utca mentén következő hat telek beépítése követte 1935, 1936 és 1937 során, egyéni építkezésekkel. Sorgék után a másik sorházépítésre vállalkozó cég, a „Szilárd” Építőipari Szövetkezet 1937 márciusában jelent meg. Maga a szövetkezet is ekkor, 1937 márciusában alakult, háromféle célkitűzéssel: egyrészt tatarozási munkákra vállalkoztak, másrészt építőanyag beszerzésére, harmadrészt pedig házak építésére és a felépített házak értékesítésére. A Takács Menyhért utcai, mindössze három telekre kiterjedő sorházépítkezésük (Takács Menyhért utca 28., 30. és 32.) ez utóbbi tevékenységi körnek felelt meg. A parcellákat 1937 márciusában vették meg, az egységes terveket pedig a sorházépítés másik építész propagálójával, Halászy Jenővel készíttették el. A házak 1938–1939 során épültek meg, s 1938 őszétől 1940 legelejéig tartott értékesítésük.
A Sorg Rt. és a „Szilárd” Szövetkezet mellett más cég már nem jelent meg a területen. A magánszemélyeknek 1934-től kezdődően eladott többi telek beépítése 1938 és 1942 között zajlott, egy telken pedig az építkezés csak 1944 nyarán fejeződött be. Valószínű, hogy jópár sorháztelket nem sikerült értékesíteni 1945-ig. A magánszemélyek által megvásárolt parcellákon az építkezések vagy egyedi terveket követtek, vagy pedig több házra kiterjedő egységes terv szerint valósultak meg. Ez utóbbi esetekben a fővárosi szabályozás volt az eszköze annak, hogy a telektulajdonosok együttműködésével egységes homlokzati terv szerinti lakóházak épüljenek meg. Az egységes terv követése telekkönyvben rögzített kötelezettség volt, ennek megfelelően a fővároshoz beadott engedélyezési terveken is felbukkan a szomszédos telektulajdonosok kötelezettségvállalása a több házra kiterjedő tervek szerinti építkezés betartására (például a Takács Menyhért utca 14. és 16. szám esetében).

Nagy Ágnes