A CIRPAC-csoport Kolház-kiállítása 1931 őszén

Az 1931-es Őszi Háztartási és Lakberendezési Vásáron a CIRPAC magyar csoportja rendezett kiállítást, az úgynevezett kollektív házzal kapcsolatos elképzeléseit mutatva be. A kollektív ház a család és a háztartás újfajta szerveződési módján alapult, ami a lakásforma radikális, a beépítési módra és az alaprajzi rendszerre együttesen kiterjedő átalakításával járt együtt. Ami az előbbit illeti, a kolház-terv túllépett a keretes beépítésen, és a zöldben elhelyezkedő 10–12 emeletes magasházakat sávos beépítésben képzelte el. Az alaprajzi rendszer ugyanakkor a hálófülkés lakás elvét követte, de annak egy szélső pólusát alakította ki. A családi együttélés helyett az egyén középpontba helyezett térbeli elkülönülésének, autonómiájának és a tértakarékosságnak az elve egyfajta cellarendszer-elgondolást hívott életre. A lakás, mint a család egységének megfelelő térbeli egység itt felbomlik, a magánlakás terében általában működő funkciók itt az egyéni és a kollektívan használt tér között oszlanak meg. Az egyéni, illetve családi háztartást a központosított, kollektív háztartás váltja fel, az ehhez szükséges közös terekkel. Az egyéni tér mindössze a lakó-hálófülke, a cella marad, minimálisra szorított területtel:

„A kiállításon bemutatták […] a lakóháló cellapárt. Ennek alapgondolata az, hogy még a polgári nagylakásban is elérhetetlen, a szegény ember számára pedig szinte elképzelhetetlen egyedüllétet biztosítsa a kolház lakójának. […] A polgári lakás, a régimódi beosztásával, melynél minden szoba átjáró ház, ahol állandóan zavarják és nyugtalanítják egymást a családtagok és a személyzet, szintén nem alkalmas a csendes visszavonulás számára. A kollektív házban, ahol 800 ember él együtt, bármely pillanatban megtalálja lakója az egyedüllétet. A zajtalan járású folyosókról nyílnak a lakóháló cellapárok, amelyekből emeletsoronként 48 darab van, 2-2 embertárs számára. Az új építésért tartott frankfurti kongresszuson Walter Gropius mondotta ki határozatban, hogy minden felnőttnek önálló helyiséget kell biztosítani, legyen az bármily kicsi, csak jól legyen elkészítve. A tér minimálisra csökkenthető, ha nap, levegő és szabad természetre nyíló kilátás maximumát nyújtjuk helyette. A kiállításon bemutatott cella tudományos számítások és tapasztalatok szerint éppen elegendő légtér egy felnőtt számára. Takarékosságból 2-2 cella között 1-1- közös mosdó- és fürdőfülkét találunk, amelyen át a lakók közlekedhetnek.”