Az alsó osztályok többsége számára megfizethető kislakások és a korabeli kifejezéssel lakbéruzsorának nevezett jelenség az 1900-as évek első évtizedének végén heves reakciókat váltott ki a lakosságból. Ez volt Budapesten a lakólázadások, a lakbérsztrájkok, a házfoglalások, szélsőséges esetben a házrombolások kora, ami végképp cselekvésre ösztönözte a gondoskodás eszméjét, majd az aktív kommunális gazdaság- és társadalompolitikát mind jobban magáénak érző városvezetést.
Ezek a lakómozgalmak adtak ösztönzést a korszakban teljesen szokatlan méretű hatósági lakásépítési program megvalósításához, amelyben Budapest önkormányzatának közel 6000 lakást eredményező beruházása mellett a 3657 lakás építésével a Wekerle-telepen megépítésével az kormány is hozzájárult.
Az építési program
A munkálatok előkészítése 1907-ben kezdődött meg. Ekkor a város Mérnöki Hivatala az angol kertvárosi eszmével összhangban lévő családi házas telep létesítésében gondolkodott, amelyet utóbb egy-, két- és háromszobás lakásokból álló bérházak építése és kislakásos telepek létesítésének elképzelése váltott fel. A kertváros eszmény szerinti építkezéshez Budapest területén a közműhálózathoz reális költséggel csatlakoztatható városi tulajdonú telkeket túl értékesnek találták ahhoz, hogy a lakások a megcélzott réteg számára megfizethetők legyenek.
1909 márciusában Bárczy István polgármester a modern városfejlesztést célul kitűző, nagyszabású 297 millió koronás beruházási terv részeként, előterjesztést nyújtott be a fővárosi lakásviszonyok javítása tárgyában, bemutatva az 1909-ben induló, 5 évre tervezett építési akció előzetes terveit. Az iskolaépítésekkel egybekötött program megvalósítására eredetileg 95 millió koronát terjesztett elő, azonban az ekkor ismertetett tervek végül erősen csökkentett mértékben valósultak meg.
A kislakásos épületeket két alaptípus szerint építették. Egyrészt, a központibb, jól kiépült városterületen fekvő telkeken, három- és négyemeletes bérházakban 1-2-3-4 szobás lakásokat létesítettek, amelyek előtérrel vagy előszobával, konyhával, kamrával és klozettel rendelkeztek. A három- vagy négyszobás lakásokban pedig cseléd- és fürdőszoba is volt a főváros magasabb beosztású tisztviselőire gondolva.
A kislakásos telepeket a központtól távolabb fekvő telkeken helyezték el, ahol földszintes, vagy egyemeletes házakból álló komplexumok létesültek. Ez esetben jóval kisebb befektetést igénylő háztípusok jöttek létre, az olcsóbb, de még mindig jó közlekedési kapcsolattal rendelkező telkek hasznosításával, hogy a megtérülés elvét szem előtt tartó hatóság a legrászorultabb réteg számára is elhelyezést biztosíthasson. Ezekkel az olcsóbb kivitelben készült telepi lakásokkal a főváros olyan saját tulajdonában lévő telkeit építette be, amelyekről úgy gondolták a tervezők, hogy néhány évtized elteltével, a városfejlődés szempontjából már értékesebbé válva, bármikor könnyen felszabadíthatók. Ezzel magyarázható, hogy a házak egy részét hordozható, barakkszerű (fa vagy kő) formátumban tervezték megvalósítani.
Ilyen „transzportábilis” épületeket ekkor már nem csak angol (Humphreys) és német (Döcker) cégek, hanem néhány hazai (Danubius, Walla, Árkay, Popper, Válaszfal építő rt. stb.) vállalkozás is előállított. Magának a fővárosnak is volt már tapasztalata hasonlókkal néhány barakk-kórház, illetve barakkiskola esetén. A hordozható házak építési költsége az állandó épületeknél valamivel magasabb volt, ezért végül ezt a fajta építési megoldást csak az akció első ciklusában alkalmazták.
A program későbbi szakaszaiban inkább szilárdabb szerkezetű telepi lakóházakat emeltek, amelyek közül, annak ellenére, hogy maximálisan 30 évre tervezték azokat, többségük még az 1970-es években is, a Ciprus utcai telep pedig egészen 1995-ig működött.
A telepeken kizárólag olcsó bérű szoba-konyhás lakások voltak, a hozzájuk tartozó klozetek pedig az épület végében csoportosan (két lakásra egyet számolva) helyezkedtek el.
A program megtervezése, az építkezés irányítása
A kislakás-építési akció tervezetét az Elnöki Ügyosztály munkatársai dolgozták ki Kabdebó Gyula mérnök vezetésével. A többségében magánépítészekkel elkészíttetett tervek megvalósítására munkálatonként meghívásos vagy nyilvános versenytárgyalást írtak ki, majd ezek elbírálását követően a Mérnöki Hivatal felügyelete mellett megkezdődött az építkezés. A főváros csak a telepeit terveztette a Mérnöki Hivatal munkatársaival, a bérházak esetén magánépítészeket kértek fel erre. Ennek egyik oka az volt, hogy a megnövekedett feladatokat a Mérnöki Hivatal nem tudta maga ellátni, másrészt Bárczyék ezzel a lakásépítési programmal a fővároshoz méltót akartak alkotni, olyat, amire a főváros évtizedek múltán is büszke lehetett, ez pedig megkövetelte az igényes tervezési munkát.
A munkálatok vállalatba adásakor a fővárosnak az volt a célja, hogy lehetőség szerint kisiparosoknak juttassa a feladatok jelentős részét, ezért az építkezéseket részfolyamatokra bontva adták vállalatba. Az építkezés folyamatát vizsgálva azonban egyértelműen kiderült, hogy a versenytárgyalásokat sorra a már ismert, megbízható, gyakran a városházához közel álló jelentkezők nyerték el, sőt arra is akadt példa, hogy a munka sürgősségére hivatkozva magát a versenytárgyalást is mellőzték.
Az első ciklusban először két Váci úti és az Aréna úti telkek hordozható házakkal való beépítésére írtak ki pályázatot, majd a Tattersal, a Gyáli úti (ez utóbbi a Fuvartelepi munkások részére) és a Mihalkovics utcai telek is beépítésre került.
Az akció második ciklusában több mint 1000, földszintes barakkban elhelyezett kislakás megépítését hirdették meg. Az ekkor létesült szükséglakásos telep mellett, a Mihalkovics úti telep folytatásaként megépület a Telepy utcai komplexum a Budafoki, a Bécsi úti, a Százados, a Kőbányai úti és az újpesti rakparton elhelyezett Pozsonyi úti telep, valamint szintén a Százados úton egy 28 műtermes (és egy-kettő-három szobából álló) lakást magába foglaló Művésztelep is elkészült.
A kislakás-program harmadik ciklusában három nagyobb, emeletes házakból álló telep létesült, a Gubacsi a Ciprus a Ceglédi és a Palotai úton, valamint néhány kiegészítő építkezés a Haller és Szörény utca mellett ekkor készült el a Villám utcai műhelybérház is.
Umbrai Laura
(2024. november)