Banner
Ilka utcai telektömb
Tartalom

A budapesti társasházak terjedésük kezdetén, 1907 és 1914 között a város legkülönbözőbb pontjain épültek fel. Nagyjából egyformán oszlottak el a budai és a pesti oldalon, s kevés városrész volt, ahol nem tűntek fel. Megjelentek képviselőik a Lágymányoson, a Németvölgyben és a Vízivárosban, Pesten pedig a Belvárosban, a mai Újlipótvárosban, a Teréz-, Erzsébet- és Józsefvárosban, de még Kőbányán is. A csak a tervezés fázisáig eljutó projektek még nagyobb szóródást mutattak: az előbbiek mellett felbukkantak a Margit körút mögötti területre, a Naphegy aljára, Zuglóra és a Ferencvárosra irányuló elképzelések is. Az építtetők célpontjai közül a Vár, Újlak és Óbuda, valamint a Lipótváros maradt ki teljesen. Térbeli szóródásuk ellenére terjedésük mégis jellegzetes mintázatot mutatott: voltak sűrűsödési területeik, ahol nemcsak egy vagy két képviselőjük jelent meg, vagy volt tervbe véve. Ez a mintázat azt mutatta, hogy egy-egy társasház felépülése továbbiak szervezését idézte elő a szomszédságában. Ilyen csomósodások voltak megfigyelhetők lágymányosi telektömbökben, de a pesti oldalon, a Városliget vonzáskörzetében is alakot öltött egy: egy Ilka utcai telektömbben öt társasház gondolata öltött alakot 1909–1910 körül.

Az érintett tömb az Ilka utca és a Stefánia út között feküdt, kétoldalról a Semsey Andor utca és a Thököly út határolta. Sajátossága határhelyzete volt a zártsoros beépítési övezet és a nyaralóépítésre szánt villás, azaz szabadonálló beépítésű övezet találkozásánál. Ez a határhelyzet különleges előnyökkel bírt a korabeli lakóháztervezés számára. A zártsoros építkezés területe ugyanis a szabadonálló övezetben felépült villák kertjeivel érintkezvén nagyobb mozgásteret adott a 20. század első évtizedében Budapesten is kibontakozó tömbbeépítési reform számára, ami a bérházépítést ekkor már évtizedek óta támadó lakásreform-mozgalom higiénikus lakhatási elveinek megvalósítására törekedett. Ennek jegyében szaporodtak Budapesten az 1905 és 1914 közötti években is a zártudvart kiiktató és az utcai homlokzatok megsokszorozására törekvő lakóházépítés termékei, bérházak és társasházak formájában egyaránt. Különösen az 1909 és 1914 közötti intervallumban épültek nagy számban ezen tendencia képviselőiként franciaudvaros és csatlakozóudvaros lakóházak a városban, olykor két telek egyidejű tervezésével és beépítésével is.

A Gizella úttól a Stefánia útig nyúló telekstruktúrában az 1880–1890-es években zajló telekfelosztások nyomán, majd az Ilka utca Thököly úton túli szakaszának 1905-ös megnyitásával következett be változás. Az itt fekvő szántótelkek azonban még az 1905 utáni években is őrizték korábbi állapotuk maradványait, s nem egy volt, amelyik még ekkor is osztatlanul ért végig az Ilka utcától a Stefánia útig, s még a Semsey Andor utca sem vágta ketté a telektömböt. Bár az Ilka utca és a Stefánia út közé eső hosszú telkek kettéosztása az 1890-es évekbeli telekfelosztások nyomán már részben lejátszódott, így is kettévágott és osztatlan telkek váltakozása jellemezte a területet 1907 táján. Nagyobb részük már csak a tömb közepéig ért az Ilka utca felől, az Ilka utca 28. és a 24. szám alatti két telek viszont még mindig kinyúlt a Stefánia útig.

1909-ben ennek a telektömbnek csak a Thököly út felőli oldala volt kiépülve: itt 1885 és 1891 között épültek fel nyaralók és földszintes, vagy egyemeletes lakóházak. A tömb többi részén viszont még alig volt lakóépület. Üresen álltak a Stefánia úti telkek, csak az egyiken volt egy őrbódé, s az Ilka utca felől is mindössze egyetlen lakóépület emelkedett: a 34. szám alatt az 1890-es évek végén épült fel Cristofoli Vince építőanyag-gyáros U-alakú földszintes háza, az utca felé nyitott nagy gazdasági udvarral istálló és raktár számára. A változás 1909 első hónapjai során jelentkezett, amikor a 30. szám alatti telket érintően egy bérház, a szomszédos 32. szám alattira pedig egy társasház felépítésének gondolata fogant meg. A 30. szám alatt Weinréb Bernátné sz. Klein Netti 1909. április 23-án kapta meg az építési engedélyt egy háromemeletes bérházra. A zártudvaros, körgangos ház terveit Bán Dezső készítette. A ház egy éven belül el is készült, 1909. november 18-án kapta meg a használatbavételi engedélyt. Bán Dezső a kétféle beépítési övezet találkozásánál, a telek Stefánia út felé eső végén a főváros előírásai szerint egy 3 méteres beépítetlen sávot hagyott, a ház udvarát lezáró hátsó keresztszárny szobáit nyitva ide, mintegy utcai homlokzatot nyerve ezáltal. S ezzel párhuzamosan kezdett alakulni a 32. szám alatti társasház, ugyancsak Bán Dezső építész megbízásával, a Tűzhely Egyesület szervezésében.

Elsőként ugyanis a Tűzhely Háztulajdont Szerzők Egyesülete (1909. áprilisától Szövetkezete) vágott bele társasházépítésbe ezen a területen. Bár a budapesti tisztviselői társasházépítő mozgalmat 1907 elején elindító tisztviselői érdekvédelmi szervezet, az Országos Tisztviselő Szövetség 1908 őszére feloszlott, a tisztviselői társasházépítés eszméje nem maradt gazdátlan: 1908 augusztusában megalakult a Tűzhely Háztulajdont Szerzők Egyesülete azzal a céllal, hogy folytassa a szövetség által e téren megkezdett munkát. A Tűzhely elsőként az Ilka utcai telket vásárolta meg társasház-szervezés végett 1909. március 31-én.  A 32. szám alatti telek hátsó határán a Stefánia út felőli még beépítetlen telkekkel érintkezett – az egyikük az Ilka utca 32. szám alatti telek feléig hátranyúlt. Az 1909. február 25-én megalakult házépítő szövetkezet Bán Dezsőt bízta meg a tervezéssel. Az építész ki is használta a telek fekvésében rejlő lehetőséget, s zártudvaros lakóház helyett a csatlakozóudvar reformer eszméjén alapuló beépítési módot alkalmazott.

Bán a három oldalról gangos épületszárnyakkal közrefogott udvart a negyedik oldalon nyitva hagyta az Ilka utca 34. szám felé, csatlakozóudvart alakítva ki. A másik oldalsó és a hátsó telekhatár mentén pedig az előírásoknak megfelelően kertes sávokat hagyott beépítetlenül, amelyek a szomszédos kertekhez tudtak kapcsolódni. Így a 34. szám felőli nyitott udvarral ellenkező oldalon keletkezett egy csatlakozó oldaludvar a telek hátsó határától a telek közepéig, amely a keskeny beépítetlen és kertesített sávban egy kvázi utcai homlokzat létrejöttét biztosította. A tömb Stefánia út felőli oldalát érintő villás, kertes beépítést kihasználva pedig a hátsó telekhatár mentén egy utcainak megfelelő kerti homlokzat jött létre, ugyanúgy, mint a 34. szám alatt. A csatlakozóudvarok, illetve csatlakozó oldaludvarok révén Bán olyan lakásokat tudott kialakítani, amelyek mindegyike rendelkezett utcai vagy kerti szobával, azaz a kertesített udvarra vagy a hátsó kertre néző, gangtól mentes lakóhelyiséggel.

A társasház építése éveken át elhúzódott, s csak 1915. augusztus végén kapta meg a használatbevételi engedélyt. Közben azonban három házzal arrébb 1910. május 13-án megalakult az Ilka utca 26. szám résztulajdonosainak szövetkezete a 26. szám alatti telek megszerzésére és beépítésére. A telket pár hónappal korábban, 1910. január közepén Kertész Pál vette meg bérházépítés céljára. A tervezést Fodor Gyulára, az Aréna út 64. szám alatt 1907–1908 során felépült szövetkezeti ház építészére bízta, aki 1910 márciusában el is készítette egy háromemeletes bérház terveit. Fodor Gyula a telekre egy zártudvaros házat képzelt el, s csak a hátsó, még tíz évvel később is üres Stefánia úti telek felé alakított ki kerti homlokzatot. Igaz, a kertként megnevezett belső udvarra csak két oldalról nézett gang, nem pedig körben, az udvari lakásokat azonban így sem zárta ki. Az ingatlan sorsa azonban ekkor fordulatot vett. A szövetkezet szeptember 4-én megvette a telket Kertész Páltól, s a tervezést Fodor Gyula helyett Krausz Árminra bízta. Az eladásnak pénzügyi oka lehetett, míg ugyanis Kertész Pál 1910 elején 54615 K-át fizetett a telekért, azt ugyanezen év szeptemberének elején már 97733 K-ért, azaz majdnem másfélszeres árért adta tovább.  Krausz Ármin 1910. októberben el is készült az új tervekkel, s a ház 1911. november 20-án kapta meg a használatbavételi engedélyt.

A 26. szám alatti bérház tervezésével egyidejűleg a mellette fekvő telek, az Ilka utca 24. szám is ingatlanfejlesztés célpontjává vált. Ezt a telket a Házépítő és Telepítő Bank szemelte ki társasházépítés céljára. A bank a kibontakozó budapesti öröklakás-építés azon irányának volt egyik első képviselője, amely a társasházszervezést üzleti alapokra helyezte. 1909. november elején alakult meg, egy pénzügyekben jártas magántisztviselői kör hozta létre. A cég követendő mintaként tekintett a Tűzhelyre, több vonatkozásban is másolta annak tevékenységét. Ehhez a személyi kapcsolat is megvolt. Az egyik alapító tag, Kölcsey Zsigmond 1909-ben ugyanis a Tűzhelynek volt a titkára (BFL VII.2.e Cg. 1342. Belépési nyilatkozat, é.n.), a Tűzhely műszaki tanácsosa és tervező építésze, Strasser Ulrik pedig a Házépítő és Telepítő Bank számára is végzett tervezői munkát társasházakra, sőt, a bank által szervezett két társasházba befektetőként is beszállt, üzletrészeket jegyezve. 1910 elején válthatott a két szervezet között, mert januárban már a bank műszaki tanácsában volt benne, miközben a Tűzhely gárdájából eltűnt. (A Családi Ház, 1909. május–június, 11.; A Családi Ház, 1910. január–február, 9.; Házépítők Lapja, 1910. január, 5.; Házépítők Lapja, 1910. május, 6.)

A bank ambíciózus tervekkel vágott bele a társasházépítő üzletbe. Működésének nagyjából másfél évre korlátozódó ideje alatt huszonöt budapesti társasház felépítésében gondolkodott. Lendülete azonban az építőipart ért csapások folytán megtört 1910 nyarán, 1911 őszén pedig már csődeljárás zajlott ellene. Terveik közül mindössze négy ház épült fel, de ezek közül is csak kettőt szerveztek meg társasházként, a másik kettő bérház lett. Az előbbiek egyike volt az Ilka utca 24. szám alatti ház, amelynek terveit a bank 1910. februárban közre is adta reklámkiadványában, a Házépítők Lapjában.

A 24. szám alatti ingatlan 2628/b régi helyrajzi szám alatt a Maloschik család tulajdonában ekkor még osztatlanul nyúlt ki a Stefánia útig, s még nem választotta el utca a másik irányból szomszédos 22. szám alatti telektől. Az Ilka utca 32. szám alatt a Tűzhely ekkor már egy éve építkezett. Ez a momentum a Tűzhely által kitaposott utat több tekintetben is követő bank számára irányadó lehetett a helyszín kiválasztásában, amit csak tovább erősíthetett a 26. szám alatti házépítő szövetkezet megalakulása 1910 májusában. A Tűzhely és a bank közötti személyi kapcsolatot jelentő Kölcsey Zsigmond ebben a társasházban alapító és egyben igazgatósági tagként volt érdekelt. S a párhuzamosan zajló fejlesztések közötti kapcsolódás mutatkozott meg abban is, hogy az Ilka utca 26. szám alatti szövetkezeti ház tervezője, Krausz Ármin nagy valószínűséggel a Házépítő és Telepítő Bank 24. szám alá elképzelt társasházának Strasser Ulrik-féle terveihez alkalmazkodott csatlakozóudvaros megoldásával.

A 24. szám alatti telekre elképzelt társasház egy nagyobb léptékű fejlesztésnek képezte volna részét. A bank elképzelése az volt, hogy az Ilka utca és a Stefánia út között végignyúló telket megszerzi, majd felosztja, azzal számolva, hogy azt az Ilka utca 22. szám felől egy újonnan nyitandó utca fogja határolni. A fejlesztést illető elgondolását első ízben 1910 februárjában tette közzé lapjában. A három telekre osztott ingatlanon a beépítési övezeti előírásoknak megfelelően az Ilka utcai saroktelekre egy többemeletes társasházat, a másik két telekre pedig egy-egy társasvillát képzelt el, emeletenként – a magasföldszinten, az első és a második emeleten – két-két lakással. A társasvillákat a bank a fővárosi lakáskínálat újdonságot jelentő termékeként kezdte hirdetni: „Ilyen villaszerű társasház a fővárosban még igen kevés van, s a pesti oldalon nincs is.” (Társas-villaház (I. számú) a Stefánia-úton. Házépítők Lapja, 1910. február, 12.)

A sarokfekvésű társasház Strasser Ulrik által rajzolt terve ugyanúgy a Stefánia út villás beépítésére támaszkodott a hátsó telekhatár mentén beépítetlenül hagyott kertes sávjával, mint a 26. és a 32. szám alatti házak. A Stefánia úti kertes nyaralótelkek előnyeit élvező beépítést maga a főváros írta elő az építési engedélyek kiadása során, megszabva, hogy „a Stefánia úti és a szomszédos nyaraló telkekkel határos vonalra tömör kerítésfalat felépíteni nem szabad”. (BFL XV.17.d.329 32619. Kertész Pál háromemeletes bérházának építési engedélye, 1910. március 19.) Strasser a másik két házhoz hasonlóan szintén egy hátsó, kerti homlokzatot tervezett ide, kerti lakásokkal. Ugyanakkor a szomszédos Ilka utca 26. szám felé kialakított, annak e telek felé nyitva hagyott udvarához csatlakozó kertesített udvar is szinkronban volt az Ilka utca 32. szám alatt Bán Dezső által tervezett lakóházzal. A keskeny oldalsó csatlakozóudvarra viszont, ami az Ilka utca 32. szám alatti házban kialakításra került, a saroktelek esetében nem volt szükség.

Ahogy az I. világháború előtti időszakban a budapesti társasház-szervezések az esetek többségében egy-egy telekre korlátozódva valósultak meg, úgy az Ilka utcában is telkenként bonyolódtak le az építkezések. A társasházi célra kinézett ingatlanok megválasztásában a társasházas beépülés felé mutató folyamat viszont a jelek szerint vonzerőt tudott gyakorolni. Azonban hiába volt meg az igény egy-egy kisebb területet érintően a társasházas beépítésre, s hiába állt még parcellázás előtt az adott terület, a fejlesztés akkor is megállt a telkek szintjén, s nem tudott nagyobb területet átfogni. Kapcsolódás azonban a beépítés szintjén létre tudott jönni, a telkenkénti építkezések folytán viszont ez csak esetlegesen tudott érvényre jutni.

Nagy Ágnes

(2024. augusztus)