Tanulmányok

Ahhoz, hogy a tiszti családok lakásviszonyait korszakunkban megismerhessük, először azt kell megvizsgálni, hogy maga a katonatiszt milyen körülmények között lakott korábban. A 19. század közepén a helyőrségbe újonnan érkezett tisztek számára általában laktanyában lévő lakást és tisztiszolgát ajánlottak fel, azonban ezek a lakások alig vagy egyáltalán nem voltak berendezve. Ez a helyzet 1851-ben kezdett megváltozni, mikor császári parancsra a lakásokat ággyal, ágyneművel, takarókkal, egy szekrénnyel, egy komóddal, két asztallal és négy székkel szerelték fel. Éjjeliszekrény, tükör, mosdóállvány, vizeskancsó, ivópohár és éjjeliedény is szerepelt a kötelező berendezési tárgyak listáján. Mivel azonban a korszak laktanyái elsősorban erődjelleggel épültek, a lakások többnyire dohosak és sötétek voltak. Lakhatás szempontjából javulás az 1870-es években kezdődött, mikor elindult a laktanya-építési program. A viszonylag világos, tágas és higiénikus épületekben a tiszti lakásokban is jelentősen javultak az életfeltételek. Mégis azok a tisztek, akik megengedhették maguknak, a városban béreltek szobát vagy lakást.

Megjelent: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 15. Budapest, 2016. 95-121. p.

A 19. század végére kialakult az a normarendszer, amely szoros kapcsolatot tételezett fel a társadalmi státusz és a lakótérből való részesülés között: a társadalmi státuszhierarchiának a lakások szobaszámában mért nagysága alapján felállított skálát feleltettek meg. A lakótér társadalmi eloszlásáról, illetve elosztásáról alkotott észlelési, gondolkodási sémák mibenléte, az évtizedek során bekövetkezett változásaik feltérképezésre várnak.

Megjelent: Korall 58. (2014) 69-93. p.

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Levéltárában felfedezett, a maga nemében egyedülálló forrás Hegedős Károly építész retrospektív naplóként jellemezhető visszaemlékezése. Rendkívül részletesen dokumentálja életét a harmincas évek Budapestjén, és ennek részeként végigkísérhetünk egy jellegzetes középosztályi „lakhatási karriert” is: régi építésű, majd korszerűbb bérház hónapos szobáitól az egyedülálló férfi garzonlakásain át a már nem annyira ifjú házaspár berendezkedéséig egy kétszoba-hallos lakásban. A forrás különleges értékét adja, hogy Hegedős egyszerre vizsgálja a lakó és a szakember szemével a házakat és lakásokat, elemzi az előtt álló lakhatási alternatívákat és döntéseinek motivációit. Részletesen dokumentálja a lakások belső berendezését és térhasználatát, a lakások fizikai és társadalmi környezetét.

Megjelent: Korall 58. (2014) 139-166. p.

Attól kezdve, hogy a 19. század derekától a nagyvárosi életforma részeként a befektetési formát jelentő bérház és a benne foglalt bérlakás mint lakhatási mód és életkeret általánossá vált, a lakásbérlet szabályai nagymértékben meghatározták a háziurak, bérbeadók és bérlők lehetőségeit és erőviszonyait. A lakhatás a társadalmi konfliktusok egyik meghatározó terepévé vált. Ehhez képest csak tetemes késéssel nyert teret az a felfogás, amely a lakásbérlet szabályozásának szociális tartalmat, jelentős társadalmi hatást tulajdonít.

Megjelent: Korall 58. (2014) 44-68. p.

A lakás története sajátos gyűjtőlencseként szolgálhat az nagyipari korszak történetírása számára. A lakásépítés és lakáshasználat, az otthonkultúra, a lakásügy mint nyilvános diskurzusok és helyi vagy országos szintű politikák tárgya számos kutatási terület metszéspontján fekszik, és ennek megfelelően többféle megközelítésmód keretei között, sokféle módszer segítségével vonható elemzés alá. Ebben a rövid, elsősorban az újabb német munkákra koncentráló szakirodalmi áttekintésben arra teszünk kísérletet, hogy bemutassuk, miként töltheti be a lakás története a sokféle kutatási területet összekapcsoló szerepét.

Megjelent: Korall 58. (2014) 5-16. p.