Forgó Pál írása a korszerű lakásról

Forgó Pál a Tér és Forma 1929-es évfolyamában indított cikksorozatában lényegében egy lakhatási reformprogramot kezdett el vázolni, amelynek magját a társadalmi kategóriákkal nem azonosított „széles rétegek” igényeit kielégítő korszerű kislakás alaprajzi típusának, normáinak megteremtésében látta. A korszerű kislakás a cikk szerint egyértelműen a hálófülkés alaprajzi megoldást jelentette, középpontjában a nagyobb méretű nappalival, s körülötte a kisméretű hálófülkékkel: „Általában előtérbe lép a legnagyobb területű nappali (20–22 m2), mely köré egyszerűen, áttekinthetően, lehetőleg épületszárnyak, kiugrások nélküli alaprajzban csoportosulnak a többi helyiségek. […] A hálószoba legyen hálófülkévé, nagysága adódjék az ágyak normális nagyságából. Ez annyit jelent, hogy pl. 2 személy részére szűk esetben egy 2x4 méteres, 8 m2-es fülke is elég […].” Ebben az alaprajzi rendszerben, számításai szerint, a legkisebb lakás – egy négytagú családdal számolva – 45–50 m2.