Gádoros Lajos térhasználati elgondolása kétszoba-hallos lakásra

Gádoros Lajos berendezési tervében a hálófülkés lakás, mint új lakhatási ideál és az azzal lecserélni kívánt gondolkodásmódon alapuló, létező lakótérfelosztási rendszer feszültsége, inkompatibilitása mutatkozik meg. Gádoros egy kétszoba-hallos lakás terét úgy rendezte be, hogy abban hat személy – két szülő, két gyerek, egy cseléd és egy nevelőnő – számára legyen valamilyen módon elkülönített hálóhely. A családtagok térbeli elkülönítésének eszméje ebben az esetben egy másfajta gondolkodásmódnak megfelelő alaprajzi beosztás keretei között próbált megvalósulni. Az egyik szoba két gyerek közötti felosztására használt lemezelt, összecsukható ajtó – és nem függöny – gondolata jelezte, hogy az építész az adott fizikai keretek közé szorított tér újrafelosztására tett kísérletet, anélkül, hogy azt átépíthette volna. A cikkben formát öltő problémafelvetés egy általános budapesti jelenségre reflektált: a „modern lakás” szerepét betöltő, sőt a kritikák szerint azt kisajátító hallos lakás térfelosztása és a lakáson belüli elkülönülés újonnan propagált elve közötti megfelelés lehetetlenségére.